.
Kutatásainkat saját folyóiratunkban publikáljuk. Az első szám megjelenése: 2025. május 23. A folyóirat ISSN száma: 3094-1091.
Amennyiben Ön is végez kutatásokat, ír könyvismertetőket vagy a témáinkkal kapcsolatos egyéb tevékenységet, amellyel kapcsolatban írásos formában meg szerene jelenni folyóiratunkban angolul és magyarul, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot.
Amennyiben szeretne részt venni egy vagy több alkalommal vizsgálatainkban, kísérleteinkben és megtapasztalná, hogy milyen élmény a pszi kutatás világa, kérjük jelezze számunkra. Az alábbi űrlap kitöltésével megadhatja nevét és email címét, amelyen felvehetjük Önnel a kapcsolatot. Köszönjük.
From a scientific and clinical perspective, studying the relationship between grief and mediumship is important because experiences of perceived communication with the deceased are relatively common in bereavement and can have profound emotional, psychological, and meaning-making implications. Systematic research in this area helps distinguish adaptive from distressing experiences, informs culturally sensitive models of grief, and contributes to more nuanced, evidence-based approaches in mental health and bereavement care.
Tudományos és klinikai szempontból a gyász és a médiumság közötti kapcsolat kutatása azért fontos, mert az elhunytakkal megélt kommunikációs élmények viszonylag elterjedtek a gyászban és azoknak nagy érzelmi, pszichológiai és jelentést létrehozó következményei lehetnek. A területen elvégtett szisztematikus kutatás segít elkülöníteni az adaptív élményeket a stresszes élményektől, a gyász kulturálisan érzékeny modelljei mentén informál bennünket és hozzájárul a mentális egészségügyben és gyászkísérésben megjelenő igen finom, bizonyítékokon alapuló megközelítések kialakításához.
Grief-related encounters with mediumship deserve careful scientific attention because they often occur during periods of emotional vulnerability, where experiences can foster meaning and healing—or, if mishandled, deepen distress. Empirical research is especially important in cultures where stigma and silence surround these experiences, limiting open dialogue and our ability to understand both their adaptive and maladaptive pathways.
A médiumság gyásszal kapcsolatos találkozása alapos tudományos figyelmet érdemel, mert az olyan érzelmileg sérülékeny időszakban fordul elő, amikor az átélt élmények hozzájárulhatnak a jelentés létrehozásához és a gyógyuláshoz – ám, ha rosszul kezelik, akkor a nagyobb distresszhez. Az empirikus kutatás különösen fontos az olyan kultúrákban, ahol stigma és csönd övezi az ilyen élményeket, lekorlátozva ezzel a nyílt párbeszédek lehetőségét és azt a képességünket, hogy megérthessük annak adaptív és maladaptív útjait.
Helané Wahbeh, Everton Maraldi, Balazs Polyanki